magyar   româna    english    deutsch
keresés


RO, Csíkszereda,
Szász Endre u.28.


hétfő - péntek
10.00 - 18.00
JELENLEGI
KIÁLLÍTÁSUNK



INCZE Mózes
Magyar Festészet Napja Csíkszeredában
2015. Október 19. - December 1.

Damó István kiállítása


2012. Szeptember 17. - Október 17.

 

Annyi első látásra bizonyos, hogy a sok műfajú – úgymint művészkönyv-készítő, könyvillusztrátor, gyermekkönyv-illusztrátor – szerző valamennyi műfajban megszerzett tapasztalata szerephez jut ezeken a festményeken. Tetten érhető ez a visszafogott, vagy épp kontrasztos színvilágban, a gyermeki világot megidéző üde és ismételhetetlen formákban, az ezeket elrendező elme vagy ösztön játékos-ironizáló működésében.

Azon kellett elsőként elgondolkodnom, milyen műfajt képviselnek az itt kiállított művek. Persze, nem kell feltétlenül skatulyába gyömöszölni mindent, mondhatnánk, de talán ahhoz, hogy beszélni tudjunk olyanról, ami nem viseli el az egyszerű képleíró beszédet, önmagunk számára, mankóként, valami műfaji meghatározást kell kitalálni. A magam részéről – és ezzel persze bátran lehet vitatkozni – a lírai szürrealizmus lét- és működéskörébe utalnám az itt látható műalkotásokat.

Annál is inkább, mert így egy sor kérdést egyszerűen fel lehet vetni, de nem kell feltétlenül megválaszolni, mert válaszként elég maga a felvetés. Ilyen például, hogy a világ Damó ezen művein a felbomlás állapotában van-e, vagy éppen a részek keresik az egész, a felismerhető és dekódolható világ összeillesztéséhez a

társaikat, azaz, az összerendeződés stádiumában leledzik. Ettől kellene az alkotói habitust optimistának, illetve pesszimistának minősítenünk. Már ha kellene. De szerencsére nem kell.

Ilyen, önmagát megválaszoló kérdés, hogy miért nincs horizont a képeken, legfeljebb felfüggesztési pont, vagy képtengely. Ha nem kell megválaszolni valamit, szívesen vállalkozunk a válaszadásra, én is megteszem ezt most. Feltehetően azért nincs horizont, mert a lebegés szabadságával csak úgy tudja megajándékozni a formák mögé húzódott valamilyen valóságdarabokat a művész, ha kivonja őket a mindennapi – nevezzük földi – gravitáció hatása alól, és egy másfajta gravitáció vonzásába helyezi át azokat, megteremtve a formák táncát a nagy levegős képtérben, avagy nagy levegős képürességben.

Ha valaki ebből arra következtetne, Damó csak úgy véletlenbe dolgozik, tetszőlegesen, éppen kedvének vagy hangulatának megfelelően rakja a maga formáit ide vagy oda, ki kell ábrándítsam. Ezek a munkák nagyon szigorú szerkezeti szabályok szerint rendeződnek bele a maguk látszólagos spontaneitásába. Hívhatnánk ezt akár tervezett véletlenszerűségnek is. 

 

Zalán Tibor

író



Kiállító művész:    Damó István




  Meghívó
 
2015. Október 19. - December 1.
INCZE Mózes
Magyar Festészet Napja Csíkszeredában
Kiállításmegnyító:
Október 19., 18:00 óra
Megnyító beszédet mond:
Enikő Hegedüs,
művészettörténész